Szerző:
admin [2023-04-06 14:44:20]
Megosztás: Facebook | Twitter | Whatsapp | Linkedin
Megtekintések: 4546
A 2021. évi átlagos infláció (5,1%) jóval magasabb volt, mint az azt megelőző évek 3% körüli inflációja. Tavaly már sejteni lehetett, hogy nem értük el a csúcsot, de azt, hogy lesznek hónapok 25% feletti inflációval is, kevesen gondolták volna. Most viszont már vannak arra vonatkozó jelek, hogy az infláció emelkedése megáll, az árszintek akár be is fagyhatnak, sőt, eljöhet a defláció időszaka Magyarországon, vagyis csökkenésnek indulhatnak az árak.
A defláció nem példa nélküli jelenség a gazdasági válságok idején, mind a régmúltban, mind a közelmúltban volt már rá példa.
Az
alábbiakban a teljesség igénye nélkül sorolok fel néhány olyan
időszakot, amikor a világon valahol defláció volt a 20-21. században.
Nagy gazdasági világválság (1929-1933)
A nagy gazdasági világválság (The Great Depression) az 1929-es tőzsdekrach után kezdődött, és egészen a második világháború kitöréséig tartott. A válságban az Egyesült Államokban és Európában is jelentős mértékben jelent meg a defláció. A válság a termelés csökkenésével és a munkanélküliség növekedésével járt.
Japán gazdasági válsága (1990')
Az 1990-es évek elején a japán gazdaság hatalmas válságba került, amelyet a nagy ingatlanpiaci lufi kipukkanása és a bankszektor súlyos problémái okoztak. A válság során az árak jelentősen csökkentek, és az ország több évtizedes stagnációba került.
Az Európai Unió deflációs válsága (2014-)
Az Európai Unió 2014-ben találta magát deflációs környezetben, ahol az árak folyamatosan csökkentek. Ez a folyamat a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság folyományaként, az euróövezet gazdasági növekedésének lassulása, valamint a közép- és kelet-európai országok gazdasági nehézségei miatt következett be.
Magyarország legutóbbi deflációs időszaka (2014-2016)
Számos európai országhoz hasonlóan, 2014-ben Magyarországon is elkezdtek csökkenni az árak. Az infláció nemhogy a kívánatosnak tekintett 3%-os szintet nem érte el, de éves összesítésben 2014-ben 0,2%-kal, 2015-ben 0,1%-kal csökkentek az árak, és az árak csökkenése még 2016 elején is kitartott, de az egész éves átlag akkor már plusz 0,4% volt. Persze az árak eltérő mértékben változtak a hónapok és terméktípusok vonatkozásában, de elmondhatjuk, hogy leginkább a háztartási energia, az üzemanyagok, a ruházkodási cikkek és az élelmiszerek ára csökkent, míg pl. a szeszes italok és dohányáruk ára még ebben az időszakban is emelkedett.
Az, amikor az árak hónapról hónapra csökkennek. A csökkenés a legtöbb gazdasági válságot követően csak kismértékű (0-3%), de a múltban találunk olyan példákat is, amikor ennél jóval nagyobb mértékben csökkentek az árak. Ez elsőre egy pozitív jelenségnek tűnik, de gyanús lehet, hogy akkor az MNB inflációs célja miért 3%. Miért nem -1% vagy legalább 0%? Nem lenne mindenkinek jobb, ha az árak nem, csak a bérek emelkednének?
Milyen gazdasági hatásai lehetnek a deflációnak?
Ahogy a termelői és beszállítói árak növekedése nehéz helyzetbe hozza a vállalatokat (infláció), úgy az árbevételek csökkenése úgyszintén kedvezőtlen hatásokkal jár (defláció). Mindkét esetben költségcsökkentésre kényszerülnek, pl. a fejlesztések elhalasztására vagy létszámleépítésekre. Ez negatívan befolyásolhatja a munkaerőpiacot, növelheti a munkanélküliséget, ami csökkentheti a fogyasztást, ami pedig még tovább csökkentheti a vállalatok árbevételét.
Tehát, a defláció miatt az ország GDP növekedése is lelassul, kevesebb lesz a jóléti intézkedés, lelassulnak a beruházások, csökkennek az adóbevételek. Így már érthető az MNB 3%-os inflációs célja.
Mindenképpen rossz a defláció?
Szerencsére nem. A deflációt két dolog okozhatja: vagy a kereslet csökkenése vagy a kínálat növekedése. Ha csökken a kereslet, akkor a vállalatok profitja is csökken, ezáltal a befektetők elkerülik ezeket a vállalatokat, ami még nehezebb helyzetbe hozza őket. Azonban, ha a deflációt az okozza, hogy növekszik a termelékenység, mert pl. olcsóbban jutnak nyersanyaghoz a vállalatok (pl. technológiai fejlődés miatt), akkor ugyancsak csökkenhetnek az árak, de ez nem jár együtt a vállalati profitok csökkenésével.
A magyar gazdaság jelenleg úgynevezett technikai recesszióban van, mivel két egymást követő negyedévben is visszaesés volt a bruttó hazai termék (GDP) értékében az előző negyedévhez mérten. A recesszió várhatóan nem lesz tartós, a legtöbb elemző szerint 2024-ben térhet vissza a növekedési pálya. A GDP visszaesésének egyik oka, hogy a magas infláció miatt kevesebbet vásárol a lakosság, az államháztartás visszafogja a kiadásait (elsősorban a beruházásokat), a magas hitelkamatok miatt pedig kevesebb lakás épül, kevesebb a vállalati beruházás.
Az MNB 2023-ra még magas átlagos inflációt vár (15-19,5 százalék), ez úgy jön ki, hogy van egy nagyon magas induló érték, ami az év végére pedig 10% körüli szintre csökkenhet.
2024-ben már 3-5 százalékos szinttel számol, 2025-ben pedig 2,5-3,5 százalékkal.
Vannak ettől eltérő becslések is, pl. The Vienna Institute for International Economic Studies gazdaságkutató intézet 2024-re 10%-os, 2025-re 6%-os inflációval számol. A tényleges értékek megjósolhatatlanok, viszont a múltban bekövetkezett gazdasági válságok kimenetelét vizsgálva biztosra vehető, hogy az infláció belátható időn belül nagymértékben csökkenni fog, a kérdés, hogy ez a csökkenés hol fog megállni, és átmegy-e deflációba.
Egyes termékkörök esetében már most is árcsökkenés figyelhető meg (2023. márciusi adatok): a tejtermékek, a hús, az olajos növények és a gabonák árszintje egyaránt csökkent a januári csúcshoz képest.
Az élelmiszerárak további csökkenésére számít többek között Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke és Suppan Gergely, a Magyar Bankholding makrogazdasági vezető elemzője is.
Az inflációkövető állampapírok (4 és 7 éves Prémium Magyar Állampapír) népszerűsége minden bizonnyal csökkenne. Defláció esetén még az is előfordulhat, hogy ezek kamata a kamatprémiummal lesz egyenlő (0,75 és 1 százalék), mivel a kamatbázis defláció esetén 0%. Persze ez az alacsony szint csak átmeneti lenne, hiszen az állam nem engedheti meg, hogy tartósan stagnáljanak vagy csökkenjenek az árak, mert az nagyon visszafogná a gazdaságot, tehát ebben az esetben biztos, hogy olyan lépéseket tenne, amelyek megfordítanák ezt a folyamatot. Ahogy tette ezt 2014 után is pl. az alapkamat drasztikus csökkentésével. Az inflációs cél 3% körül van, sokkal lejjebb és sokkal feljebb sem célszerű menni.
Idén, 2023-ban és jövőre, 2024-ben még szinte biztosan a Prémium Magyar Állampapír (PMÁP) lesz a legnépszerűbb állampapír, hiszen az idei 16%-os kamatot, jövőre még magasabb kamat követheti, tehát legalább 2 éven át kiemelkedően jó választás a PMÁP.
Viszont,
ahogy az tavaly megtörtént a Magyar Állampapír Plusszal (MÁP+),
borítékolható, hogy csökkenő infláció esetén a PMÁP-ot is nagyon sokan le fogják cserélni egy másik konstrukcióra. Azt most még nem látni, hogy mi lesz ez a konstrukció, de az ÁKK már előrevetített néhány újat (Teljesen átalakulnak az állampapírok).
Itt, a Magyar Állampapír Kalkulátor oldalán, ahogy eddig is, ezután is be fogok számolni az új lehetőségekről, és jelzem, ha érdemes lépni és váltani.
Hozzászólni a témához a bejegyzésnél tudtok: Facebook
Vagy az alábbi számlaszámra is utalhatsz, sajnos egyelőre csak magyarországi HUF számláról lehetséges: Magyar Állampapír Kalkulátor, 12600016-19868930-99723457. Ha e-mail-t írnál: kapcsolat.
